Sokan esünk abba a hibába, hogy természetesnek vesszük azt, amink van és elfelejtünk hálát mondani érte. Természetesnek vesszük, hogy van valaki, aki tényleg feltétel nélkül szeret, mindig van egy-egy kedves szava hozzánk és még a súlyosabb szavai is a mi javunkat szolgálják, még ha ott helyben nem is látjuk be.
Ugyanakkor általában csak anyák napja alkalmával jut eszünkbe megünnepelni és felköszönteni ezt a csodás személyt, aki nekünk életet adott. Pedig jó lenne minden nap, az állandó sürgés-forgás és rohanás közepette is egy öleléssel, egy puszival, egy mosollyal megköszönni azt, hogy van nekünk és mellettük áll bármiben.
Igen, az anyák napja egy nagyon különleges ünnep és nem is szabad ezt elvenni sem az anyáktól, sem az őket ünneplő gyerekektől, de ha belegondolunk, hogy mi mindent megtesznek értünk édesanyáink értünk és nemcsak egy nap az évben, hanem minden percben és pillanatban, akkor jóval többet érdemelnének ők is tőlünk. Azokat az érzelmeket, amelyeket az anyák napja ébreszt fel bennünk nemcsak pillanatnyi dolgok, ezért akár többször is kinyilatkoztathatnák őket.